16 éven felülieknek ajánlott!
Második
2020-03-13
Kata rendszeresen utazott a héven, így általában nem lepődött meg azon, hogy Pesten a legfurcsább emberek szállnak fel és rendszeresen szanaszéjjel hagyják testnedveiket. De hogy valaki közvetlenül a könyvébe sírjon, ilyesmi korábban nem fordult elő.
- Ez most hagyd abba. Ez egy könyv, nem papírzsepi – mondta a lánynak, és elővett egy papírzsebkendőt, hogy megtörölje a lapokat.
A lány nem mozdult, ott állt felette. A többi utas ügyet sem vetett a jelenetre, egy síró ember a héven igazán nem nagy szenzáció.
- Segíts. Elszöktem – mondta Katának nyöszörögve.
- Ez engem nem izgat, szökjél, szaladj, amerre akarsz, nekem suliba kell mennem, keress mást, aki beveszi a kamu sztoridat.
Mátyásföld, Imre utca, az ajtók kinyíltak, majd bezáródtak. Az ismeretlen lány folytatta.
- A kisfiam még ott van. El kell hoznom onnan. Segítesz, ugye? – kérdezte.
Kata türelme fogyóban volt.
- Erre egyértelműen nemet mondok. Adok egy zsepit és békén hagysz, rendben? – mondta, és átnyújtott egy zsepit a lánynak. A lány elvette, megtörölte vele a szemét és az arcát.
Megálltak Nagyiccén. Kata csak az Őrsnél akart leszállni, de Rákosfalva előtt szeretett az ajtóban állni, hogy ne kelljen részt vennie a lökdösődésben, amikor mindenki egyszerre elindul az ajtók felé a végállomáson. Kata eltette a könyvét és az ajtó felé vette az irányt. Az idegen, könnyező lány megfordult, és követte őt az ajtó irányába.
Doors open on the right – mondta az angolul beszélő nő magabiztosan, de nem lett igaza, mert az ajtók a bal oldalon nyíltak.
Megálltak Rákosfalván, kinyílt az ajtó. Kata legnagyobb megdöbbenésére a lány a csuklójánál fogva megragadta őt és szó szerint lerángatta a hévről. Természetesen a többi utast ez sem érdekelte, mert a közösségi közlekedés a közösség teljes hiányát jelentette. Mire Kata eszmélt, az ajtók már záródtak. Kata kiszabadította a csuklóját a lány kezei közül.
- Eszednél vagy?! Ez most komoly?
- Gyere, megmutatom, hol van a kisfiam, el kell hoznunk onnan – mondta a lány, őszintén reménykedve, hogy Kata tényleg vele tart. Az egyik zuglói lakótelep felé mutogatva jelezte, hogy merre menjenek.
- Most csak azért nem kapsz egy baromi nagy pofont, mert már eleve sírsz! De ha még egyszer hozzám érsz, én esküszöm, addig foglak ütni, amíg mozogsz! – ordította Kata, szerencsére éppen senki sem állt a megállóban a közelükben, mert ez az érzéketlen járókelők ingerküszöbét is átlépte volna. A lány hátralépett kettőt, és csak állt ott, szótlanul. Valószínűleg komolyan vehette Kata fenyegetését.
Közben begördült a 9-es hév. Az ajtó kinyílt, Kata felszállt, vissza sem nézett a lányra. Beért az első órára, időben, mint mindig.
