Angelika, az eladósorban lévő fiatal lány szép, zöld, saját termesztésű petrezselymet vitt a piacra. Április vége, szép szombati nap, ki ne akarna ilyenkor petrezselymet venni, gondolta. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem Angelika volt a legszebb lány a faluban, de még a felső 50 százalékba is csak jóindulattal volt sorolható. Tavaly tavasszal az összes barátnője sikerrel árult petrezselymet, többüket el is jegyezte pár hónap múlva a szeretőjük. Nem ők termesztették a legszebb, legfinomabb petrezselymet, de valami miatt tőlük szívesen vettek a férfiak. Olyan férfiak is, akik azt sem tudták, mire tudnák használni majd otthon a zöld leveleket. Angelika ezt nem értette, arra gondolt, biztos, az ő petrezselymük jobb illatú vagy zöldebb.
Angelika, úgy érezte, ez a tavasz az övé lesz, az ő petrezselymét is megveszi valaki, és talán még a fejét is bekötik végre. Szombaton ki is ment nénikéjével a piacra, szép petrezselyem-csokraikat kirakták az asztalukra és várták a vásárlókat. Teltek a percek, az órák, a nénikéje jól elbeszélgetett a barátnőivel, de vásárolni egy férfi sem akart tőle. Ellenben Klementinától! Fonnyadt, néhol barnás petrezselymét fél óra alatt elkapkodták, a férfiak annyira mosolyogtak rá, látta az összes fogukat. Sok pénzt sikerült keresnie, és az egyik férfi később randevúra is elhívta. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Klementina eszméletlenül vonzó volt (mai szóhasználattal: dögös), gyönyörű hajjal, mosollyal és nevetgélő zöld szemekkel.
