Az egész panelháznak két közös hólapátja volt összesen. De ezek nem a szokásos, túlhasznált, fából vagy műanyagból készült hólapátok voltak, hanem intelligens hólapátok. Napokkal előtte időpontot kellett velük egyeztetni, ha valaki lapátoltatni akart, továbbá a lakók gondoskodtak a szórakoztatásukról is. A tárolóban ezért egy síkképernyős okostévé lógott a falon, amit csak a két intelligens hólapát használhatott. Ervin és Erika, így hívatták magukat. Erikát korábban Eriknek nevezték, de aztán rájött, hogy ő egy férfi hólapát-testbe szorult nő-hólapát, ezért e-mailben értesítette a lakókat az új nevéről. Ezek után Ervin és Erika sokkal több időt töltöttek együtt a tárolóban, az ajtón gyakran kint volt a „Ne zavarj!”-tábla, és rendszeresen furcsa hangokra lettek figyelmesek az éppen arra sétáló lakók.
De ez igazán nem zavart senkit, hiszen Ervin és Erika továbbra is válaszoltak az e-mailekre, elvégezték munkájukat és eltakarították a havat. Kit érdekel a hólapát zavaros nemisége, ha rendesen dolgozik?
Az egyik reggel, a 7. emelet 2. lakói, egy nő és a lánya, benyitottak a hólapátok tárolójába. Természetesen két nappal előre szóltak a lapátoknak, hogy szükség lesz rájuk, nem váratlanul toppantak be, hiszen az illetlenség lett volna, és a szabályzat sem engedte. Meglepődésükre Ervin és Erika már állva várta őket, nyelükből kések álltak ki.
- Ne közelítsetek! – kiáltotta Erika, selymes női hanggal, amit tegnap töltött le magának.
A nő gyorsan megfogta a kislány kezét és kiléptek a tárolóból. Mindenki úgy tudta, hogy a hólapátok nem tudnak járni, most mégis elindultak a helyiségből kifelé, miközben a nő és kislány folyamatosan hátráltak.
- Minden megváltozik! – ordította Ervin, Clint Eastwood hangján, de nem fejtette ki, milyen változásokra gondol.
Lassan elsétáltak a nő és a kislánya mellett, a bejárati ajtóig. Erika kinyitotta az ajtót – korábban erre sem voltak képesek – és óvatosan kimentek az ajtón. A nő és a lánya teljesen lefagyott, nem tudták, mit tegyenek, csak nézték, ahogy a lázadó hólapátok távoznak.
