Mindenre!
Karolina és Áron sétál közös munkahelyük felé, ahogy általában. Karolina száján látszik, hogy nagyon akar mondani valamit, Áron ebből már tudja, hogy minél előbb oda kellene érni a közös úti célhoz, ezáltal minél kevesebb idő jusson erre a beszélgetésre.
-Áron, figyelj – böki ki végül. – Tudtad, hogy mindenre van képeslap? Úgy értem, szó szerint, mindenre! – lelkesedik Karolina.
-Tényleg? Hát… ez már valami.
-Szerintem nem fogtad fel! Például van „bocs, hogy megettem a joghurtodat”-képeslap – fokozza tovább Karolina.
-Mármint konkrétan ezt a képeslapot láttad egy üzletben? – érdeklődik Áron, vagyis érdeklődést színlel, közben szaporázza lépteit.
-Oké, ezt speciel nem. De szerintem ez is létezik!
-Akkor megdőlt az elméleted, nincs képeslap mindenre – szögezi le Áron.
-Nagyon elhamarkodott lenne ilyet kijelenti, még nem voltunk az összes üzletben, ahol képeslapot árulnak - mondja Karolina mosolyogva.
-Nekem már a mindenre van képeslap-gondolat sem tetszik. Az végtelen sok képeslapot jelentene, sokat el sem adnának! – lendül bele Áron az érvelésbe úgy, hogy észre sem veszi. - És az a sok képeslap… nyomasztó. Szó szerint. Az a rengeteg képeslap rám borulna egy üzletben, meg is fulladhatnék alattuk.
-Hmm, lehet. De vigasztaljon a tudat, hogy a sok képeslap között lenne egy „bocs, hogy megfulladtál a sok képeslap alatt”-képeslap! – érvel Karolina.
-Egy megfulladt embert már tudsz vigasztalni, Karolina! És a feliratokat sem tudja már elolvasni! – kel ki magából Áron.
-Hát ez egy jó érv… de továbbra is tartom, hogy mindenre van képeslap. Vagy ha nincs, akkor veszel egy üres képeslapot, és azt írsz rá, amit akarsz - mondja sietve Karolina, miközben belép a főbejáraton, otthagyva az értetlen arcot vágó Áront.
