16 éven felülieknek ajánlott!
Harmadik
2020-03-13, még mindig
Kata otthon üldögélt szobájában, késő délután, miközben az iskolák bezárásról szóló cikkeket olvasta a telefonján. Azon gondolkodott, neki melyik verzió lenne jobb, végül eszébe jutott a tegnapi igencsak zavaró élménye a héven, ezért inkább az otthoni tanulásnak kezdett el szurkolni. Végül estére hivatalossá vált, hogy az egész közoktatás áttér a digitális oktatásra, bármit is jelentsen az. Kata boldogan ment át a konyhába beszélgetni Anyukájával.
- Anyu, láttad? Szabad vagyok, hétfőtől nem kell menni a gimibe! – lelkendezett.
Anyukája, Natália, éppen nagy erőket mozgósítva mosogatott, mivel a bolognai szósz makacsul ragaszkodott a tányérokhoz.
- Ez jó hír, kicsim! Több időd lesz a házimunkára!
Kata jelentőségteljesen előkapta a telefonját, keresést színlelt pár másodpercig, majd megszólalt.
- Nézem. Katának több házimunkát kéne vállalni… nem, nem. Ilyesmiről nincs szó a rendeletben. Viszont a netet ne felejtsd el befizetni hétfőn, mert valami digitális oktatásról ködösítenek. Ha nem tudok tanulni egyáltalán, nem érettségizek le és örökre itt fogok lakni veled és koszos edényhalmokat felejtek a mosogatóban – mondta Kata vigyorogva.
- Én is átolvastam a rendeletet, ne ugord át a ’Katának le kell vinnie a szemetet, ha Natália megkéri rá’ bekezdést. Most élek is ezzel a jogommal, vidd le a szemetet.
Kata a nyolcadik emeleten lakott Anyukájával, és mivel éppen a lift karbantartása zajlott az épületben, a szemét levitele legalább olyan kellemetlen feladat volt, mint a tegnapi tányérok mosogatása. Éppen lefelé lépcsőzött, amikor barátnője, Karolina hívta. Karolina volt Kata legjobb barátnője, és Katával ellentétben nagyon népszerű, több mint kétezer követővel, köztük néhány influencer ingyenélővel. Karolina egy éve vált népszerűvé, amikor közzétett magáról egy fotót, amin úgy iszik egy cappys üvegből, hogy az üveg száját teljesen bekapja. Ez megnövelte fiú követőinek számát, köztük néhány divatos influencer selyemfiúval, ők bevonzották a furcsa fiúkákhoz vonzódó nőket. Így lett Kata felkapott, először csak az Instán, később a való életben is.
- Húúú, iigeen! Iiigeeeen! – sikított Karolina a telefonba.
- Köszönöm, hölgyem, nem veszek semmit. Nem lehetne, hogy valaki másnak ordítson a fülébe?
- Nagyon vicces vagy. Szabadság! Itten hordozzák… itten hordozzák… szóval érted! – örvendezett Karolina változatlan hangerőn.
- Te vagy az iskolabezárás első áldozata. Már a tegnapi versre sem emlékszel!
- És mától nem is kell rá emlékeznem! Bumm!
Ekkor Karolina hirtelen elhallgatott, majd komoly hangon folytatta.
- Egy icike, picike, mondhatni aprócska probléma azért adódik. Kiről fogjuk másolni a matek házit ezután? Oldjuk meg magunktól, otthon? Mint az állatok?
Kata gondolkodóba esett pár másodpercre, de hamar előállt a megoldással.
- Szerintem Skype-on keresztül is működhet, amit Erikkel csinálsz. Tudod, szempilla-rebesgetés, kamu mosoly és a többi. Tuti elküldi neked a megoldásokat.
- Hm, lehet, hogy a személyes varázsom működik online is. És így tuti nincs tapi próbálkozás. Ma is meg akarta fogni a kezemet az a disznó!
Kata hüledezést színlelve reagált.
- A kezedet? Hát ember az ilyen?
De Karolinát nem lehetett kizökkenteni.
- Vagy ott van az a magas, okos lány, évfolyamtársunk, a d-ből, aki állandóan levetkőztet a szemével. Klementina. Nála is be lehetne próbálkozni. Láttad tesin, milyen hajlékony? Szerintem a lábaival pókhálózik otthon!
- Karolina, te valamit nagyon félreértettél. Digitális oktatás, nem digitális csábítás. Az egy teljesen másik iparág. Bár simán el tudom képzelni, hogy sikeres lennél benne.
Karolina annyira belekuncogott a telefonba, hogy Kata a nyálcseppek fröcsögését is tisztán hallotta.
- Köszi, bóknak veszem. Amúgy te is velem vagy az erkölcsi fertőben, eddig én másoltam Erikről, te pedig rólam.
Kata megállt a meglepődéstől.
- Erkölcsi fertő?
- Hittan óra – válaszolta Karolina. - Tényleg, hogy vagy a tegnapi héves incidens óta? Találkoztál a lánnyal hazafelé úton is?
- Nem, hála az égnek. Valószínűleg lehúzott néhány utast pár száz forinttal, aztán hazament.
- Azért elég durva volt a sztori, ahogy mesélted. Lehet hívnod kellett volna a rendőrséget. De tőled nem is kért pénzt, ugye? – kérdezte Karolina.
Kata közben leért a földszintre, és az előtérben elhelyezett kukába hajította a két zsákot.
- Lehet, tőlem nem mert pénzt kérni, de mindig az a vége, tudod. Csak egy csöves lehetett, aki bepróbálkozott pár embernél a héven. Tudta, hogy a pestiek úgysem adnak, nekem meg lehet a homlokomra volt írva, hogy nem vagyok pesti. A rendőrök csak kiröhögtek volna. Most leteszlek, Anyu tuti kitalált valami plusz házimunkát.
- Oké, te tudod. Majd beszélünk, csáó! – köszönt el Karolina.
- Szia.
Kata tudta, most a lépcsőzés nehezebb fele következik, amikor a gravitáció már az ellensége lesz, de végül duzzogva elindult felfelé a nyolcadikra.
